Sziasztok!
Azért írok most,hogy elmondjam mik kavarognak bennem. A munkatársam meghalt,helyette nekem kellett volna. Megúsztam kb. semmivel. Szétszedtem a házat,agyturkász járt hozzám,összetörtem. Valamikor már ideje volt nem? Nem..nem segített. Sokat kibírtam már ígyis..csak ennyit mondott tegnap,mielött elment. ne hagyjam magam,mondjam el ha bajom van. Ne tartsam magamban,nem veszíthetek semmit. Nem ugyan az vagyok már aki voltam..hideg lettem. Jó ez így? Nem..újra érezni akarom ahogy mellettem fekszik és rugdos..nem, nem a munkatársamról van szó. Szeretnék vele harcolni,dobálni,hogy elverjen kártyázásban,filmet nézni..a fűben feküdni és megcsókolni..szép emlékek nagyon. Nem bírom így tovább. Hogy hiányozhat valaki ennyire? 1 hónap után?? 2 év után nem érdekelt ennyire ha szakítottak velem. Talán ö lett volna az a bizonyos Ő? Gondoltam már rá..lehetséges...és én most..elvesztettem? Nemtuok rá jobb magyarázatot. Semmi sem jó mióta ez van. Minden nappal egyre rosszabb..és egyre jobban szeretem. Mi a fasz?? Annyi kérdésem lenne még. De nemtudom senkinek feltenni..csak gondolkozok egész nap meg éjszaka. Beszélünk..2. napja újra. Jobb..de nemsokkal. Nem úgy beszélünk..csak mint 2 ismerös. Neharagudjatok..nemtudok többet írni.
