Bárcsak kitörölhetném a fejemböl az utolsó beszélgetésünket. Bárcsak lettem volna olyan jó,hogy boldoggá tudtam volna tenni. Sosem hallottam tökéletes kapcsolatról. Ez sem volt az. Ennyi hibánk volt. Elég lenne? Elég volt..úgy néz ki. Szeretet és utálat között nagyon kicsi a különbség..sosem hittem el..mostmár igen. Én voltam a hülye,hogy ezt hagytam..mostanra elfelejtettelem volna. Mostanra talán másról írhatnék..nem a szenvedésröl..megint. De nem..saját magam törtem össze másodszor. Az én gondom. Köszönöm a gyönyörű napokat amiket megélhettem. Ha valamit ezt biztos nem felejtem el soha. Vigyázz magadra és kivánom,hogy boldog legyél ha már én ezt nem tudtam megadni neked. Mindenki mástól és elbúcsúzok. Nem írom ezt a blogot tovább! Köszönöm annak aki elolvasta és talán tanult belöle.
Sziasztok!
