SilenceOfAPotato

Hova a fenébe jutottam? Alig várom,hogy munkába mehessek. Alig várom,hogy emberek között legyek? Mi van velem? Minden egyes nap egyre rosszabb egyedül. Egyre jobban megfogok őrülni. Annyi mindenen jár az eszem. Annyi kérdésem lenne,annyi mindent mondanék. De kinek? Attól,hogy ide írok nem lesz jobb,tudom én is. De valahova muszáj leírnom,nembírom már az egészet. Minden nap lassan egy pár hete,azon gondolkozom mi lenne a nekem való halál. Gyógyszer? Penge? Lógás? Mindd annyira klisé. Nem mintha válogatnék egyébként,de ha már az életemben nemsikerült letennem semmit arra a bizonyos asztalra akkor a halálom legyen furcsa,amiről beszélni fognak az emberek még ha csak 1-2 napig is. Még nemtudom mi lesz az,de valami biztosan. Ebben már biztos vagyok. Érzem az emberek gyűlöletét felém. Mi mást érezhetnék? Nagy részük csak fájdalmat okoz nekem. Egyetlen egy dolgot sajnálok,azt az egy kezemen megszámlálható embert,miattuk vagyok még mindig itt. Vigyáznom kell rájuk,kellene. De ez nem lesz mindig így. Egyszer eltűnik mindenki,akkor fog eljönni az én időm. Jó úton haladok efelé. Annyira nemérdekel már semmi sem,el sem tudjátok képzelni,hogy ekkora hidegséget érezhet ember egyáltalán. Én eddig sosem képzeltem volna,de ez még mehet még mélyebbre. Ma kivételesen jó napom van. Rossz napjaimon,mondjuk valószínűleg majd holnap jobban tudnék írni. Most idő kell mire előkaparom azokat a gondolatokat amiket én ide le akartam írni. Ma mélyen vannak,bárcsak minden nap ilyen lenne. Miért rontok el mindent? Komolyan,ha kérdeznétek,hogy mit vittem véghez eddig életemben,nemtudnék rá válaszolni. Fogalmam sincs. Hiába gondolkozok nemtudok erre mit felelni. Igazából a saját hibám is az egész,mert én nem keresek senkit. Egyszerűen olyan régtől fáj minden,hogy teljesen meghaltam belülről már. Mégis rosszul érzem amgam egyedül,nyilván. Alapból nem vagyok egy bezárkózott ember,szerettem barátkozni,szerettem kimozdulni. Miért változtam ennyit? fogalmam sincs. Mint mondtam egész nap tudnék kérdezgetni. De kit?? Ha változnék tudnának szeretni még? Nem túl késő már ez? Hetekig próbálkoztam túltenni magam sok dolgon,de nem megy. Annyira jó lett volna ha én halok meg akkor. A fura az,hogy többször elgondoltam ahogy kívülről nézem magam,hogy öl meg az a tengely. Álmodok róla megint mostanában. Egyszerűen nem megy nekem ez tovább. Hogy bírtam én egyáltalán eddig ezt a szart? Már régen nem kellene lennem. Bárcsak sikerült volna. Nem csak ez van. Néha magamat látom,hogy kínoz valaki,néha meghalok közben néha nem,néha ezt is álmodom. Valószínűleg ez belülről jön, a kín. Mit csináljak? Tényleg jobb bántani magam fizikailag? Jobb lesz ettől? Vágdostam már magam de egyáltalán nem lett jobb egy pillanatra sem. Csak egy plusz fájdalom ami jött a többihez. Igazából sok gondom van. De még mindig nem szeretném leírni mindet. Elvagyok veszve teljesen,nemérzem az otthonomnak ezt a világot. Megmondom őszintén tetszik ez a korona helyzet. Nem tudom miért,szerintem csak nekem tetszik. Nem vagyok normális. Nyilván féltek embereket,akiket szeretek. Nekem mindig más volt az első mint saját magam. Ez mindig is így fog maradni,erőt ad ha segíthetek valakinek. Mindenki azt gondolja,hogy szerelem miatt gondolok ilyesmiket. Nyilván ez is benne van,de sokkal több gondom van ennél. A legrosszabb az egészben,hogy azt a pár embert is akit egy kezemen megszámolnék,mint mondtam. Sokat én űzök el magam mellől. De miért? Segítség!